Elég, elég, elég, elég!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nem győzöm milliószor elmondani, de senki nem figyel erre az egy icipici szóra.
Nem tudom miért.
Biztos nem terjed a hangom a levegőben. Vagy szimplán, nem a megfelelő emberek vesznek körül?
Nem is tudom.
De jó lenne kideríteni, mert ezt már nem nagyon bírom idegekkel, hogy csak mondom és mondom, de mindenhol falakba ütközöm.
Én soha nem voltam, az a fal építő típus, de elérték, hogy olyan nagyon magasra emeltem, hogy nem csak, hogy ők nem látnak be, már én sem látok ki.
Sőt sikerült a kulcsot kívülre falaznom. A sors iróniája. Csak röhögni tudok magamon, a kínom miatt.
Segítene valaki?
Nem hiszem.
Hiszen mindenki önző a maga módján. Ezzel nem is lenne baj, de miért nem hallanak azok, akik körül vesznek? Ennyire nem lehet magas az a fal. Vagy mégis?
Valamit ki kell találnom, hogy kilássak.
Vissza akarom kapni az életem. Bár nem is értem, hogy miért lenne az nekem, olyan hű de nagyon jó.
De ettől még kell, hiszen, az-az igazi önmagam.
Szükségem van magamra, hogy túléljek.
Hogy, túléljem a minden napok küzdelmeit, teletűzdelve mindenféle, hülye gyökérrel, akik azt hiszik magukról (szimplán a saját önzőségükből kifolyólag), hogy ők az atya úristenek.
Sajnos nem tudod elmagyarázni nekik, hogy ez nem így van.
MERT NEM HALLANAK MEG.
Szóval, most ugyan körömmel, de bontom a falat.
Hátha.
És mivel, mindig a remény hal meg utoljára, így ………………………………
Utolsó kommentek