Chrysse

Az a „fránya” eső

Én IMÁDOM.

Nagy betűkkel, mert nagyon-nagyon. 

Sokan nem szeretik, mert félnek a víztől, vagy attól, hogy vizes lesz a ruhájuk, vagy nem is tudom. Én imádom akkor is, mert a ruha majd kiszárad, meg a hajad is.

Utána, egy jó forró fürdő, és olyan nagyon tisztának érzed magad, de főleg lelkileg.

Engem megnyugtat, ha hallom az eső halk kopogását, és senki nem mászkál mellettem, mert más szerencsére nem szereti az esőt. 

Állsz, és csak kopog szépen halkan, és monotonan, ami nyugtatólag hat az ember idegeire, csak mások ezt egy elektromos kütyüből hallgatják, én meg nem.

Szerintem fontos az, hogy az ember néha megtisztítsa a lelkét, még ha nem is tett rossz fát a tűzre, mert sok olyan dolog van, ami csak úgy ráül, mint a kockakő és nem tudsz tőle szabadulni. Na látod erre, remek alkalom, egy jó kiadós eső.

Szó szerint bugyiig ázni, és fázni (mert ez is hozzá tartozik), és ha lehet semmire sem gondolni, csak állni az esőn, és érezi, ahogy végig folyik az arcodon, és a nyakadon, a kiábrándítóan hideg víz, és érezni, hogy minden ruhád el kezd rád tapadni.

Azt, azért szerintem leszögezhetjük, hogy az esőben van valami megfoghatatlan, még akkor is, ha tudod, hogy honnan, és hogyan lesz.

Van benne valami életre hívó. Ez a jó megfogalmazás.

Életre hív.

Akkor, ha magad alatt vagy, akkor, ha boldog vagy, akkor, ha tehetetlennek érzed magad, egyszóval bármikor képes arra, hogy örömöt hozzon azokba a nagyon szürke hétköznapokba.

Ahogy, állsz kint a hidegben, szürkeségben, esetleg zenét hallgatva, feltölt, és új energiával lát el.

Sok-sok elhatározást meg lehet így hozni, és mivel ilyenkor az ember úgy érzi, hogy legyőzhetetlen, általában, ezeket az elhatározásokat véghez is viszi.

Igazam van, vagy igazam van?

Egy szóval tessék szeretni az esőt!