Chrysse

Breaking the habit

És ez, így van!!!

Az embernek nem mindig jó, ha megvannak a rossz beidegződések és szokások.

Jó, ha leszoknak róla, ami nem könnyű, és néha az ember úgy érzi, hogy a feje robban szét, zakatol a szíve, mert kézzel, lábbal tiltakozna valami ellen, ami nem az ő világa.

Aztán megtörik, vagy saját magát hajtja igába, mert ez az élet, nem szól másról, mint kompromisszumok tömkelegéről.

Annak sem jó igazán, aki felállítja a szabályokat, annak meg főleg, aki elszenvedi.

Pont ezért lesznek rossz beidegződéseink, hiszen ezek a szabályok lassan, de biztosan a bőrünkön keresztül, vagy, éppen, ahogy belélegezzük, ívódnak belénk, és válnak a minden napjaink részévé, és meghatározó elemévé.

Gondolom, mindenki tudja, hogy ezektől megszabadulni, egyenlő a lehetetlennel, mégis sokszor megpróbálkozik az ember vele, hogy egy újabb hülye szokást vegyen fel.

Mert azért lássuk be, hogy csak valami miatt vagyunk ezeket hajlandóak feladni, és viszont senki nem ismeri be, hogy az is csak egy újabb hülye szokás.

Tehát a csöbörből-vödörbe tipikus esetéről beszélgetünk.

Akkor meg miért is szokja le róluk?

Hogy megfeleljek másoknak?

Nem, köszi.

Akkor inkább maradok RENITENS, ahogy ők hívnak.

Én, meg csak kuncogok rajtuk, mert én boldog vagyok, azzal és úgy, ahogy élek, ők meg csak hajtják azt, hogy mások boldogok legyenek, és mindezt úgy, hogy azt hiszik, milyen jó nekik.

Hát basszák meg.

Ewet            Breaking the haBit :-P

Rossz szokások? Mit jelent ez? Egyáltalán, mi az hogy rossz? Ez lehet objektív fogalom, de erősen szubjektív is. Objektívan rossz egy cselekedet, ha azt később megbánjuk, mert a külvilág rossz szemmel (milyen szemmel is…?) néz ránk. Szubjektívan rossz, ha mi magunk érezzük úgy, hogy nem kellene – bármilyen külső befolyásoltság nélkül.

Az objektivitással mindig az a baj, hogy szabályokra épül. A szabályok meg korlátoznak, ami szintén rossz.

Mit lehet tenni? Vagy toleráljuk a szabályokat és fejet hajtunk nekik, vagy valóban a szabályok megalkotóinak szemében renitenssé válunk. Egyikhez túl rugalmasnak, másikhoz túl merevnek kell lennünk.

Akkor mi a megoldás? Erre a választ az életem egyik alapdefiníciója adja: Mi az a SZABADSÁG? Az, amikor bárki bármit tehet egészen addig, míg mások szabadságát nem veszélyezteti.

Persze ez a definíció már felállít egy szabályt, azonban utat nyit az olyanoknak, akik renitensek: keressenek olyan másképp gondolkodókat, akiket nem feszélyez az ő „érdekes” cselekedeteik. Durván szólva: a gyilkos (ösztönökkel rendelkező) keressen öngyilkosságra készülő embereket. Persze ezt lehet finomítani, de a lényege, hogy mindenki megtalálhatja a maga párját eme definícióban.

Persze szabályokra mindig is szükség volt, és szükség lesz, amíg ember az ember. Azonban egy szabály akkor jó, ha az egyértelműen a többség javát szolgálja. Ebben az esetben a kissebség vagy szót fogad, vagy renitensé válik. Mivel számtalan szabály van, ezért gyakorlatilag mindenki kicsit fejet hajtó, kicsit renitens is. De ez talán így van jól… (?)