Chrysse

Süt a nap 

Bár még nem az igazi, mert azért, fúj a hűvöskés szél.

Mondjuk ennyi, kell, mert azért lássuk be, még csak tavasz van, és ez ezzel együtt jár.

Szeretem a napsütést, valahogy, mosolyt visz mindenki életébe, nem olyan szürkék, és rosszak a reggeli munkába menetek, vagy éppen a már hazafelé tartókat melengeti kicsit.

Mindenképpen pozitívum az életben, mert nélküle sok mindent kéne nélkülöznünk.

Ebből, főleg a mosoly hiánya fájna.

Nem szeretek mosoly nélkül élni, akár adom, akár kapom.

Életem egyik fő eleme.

Én, most tanultam meg megint mosolyogni 

És jó.

Nagyon is.

Mindegy is, hogy valami, vagy valaki miatt jön elő, napsütötte, meleg szívvel ajánlom mindenkinek, aki már rég nem élt vele.

Ettől lesz igazán szép az élet, és sokkal könnyebb minden kín, fájdalom, és elkeseredés, vagy, ha csak a gondok megoldására gondolok, abban is sokat segít.

Mosolyogj, még akkor is, ha fáj, mert az élet nem könnyek közt nehéz igazán, hanem kínok közt is mosolyogva.

Hidd el nekem, én tudom.

Van benne tapasztalatom.

Ez egy igazán szép napsütötte nap. 

Ewet           Süt a nap 

Ennek is eljött az ideje, mint mindennek, aminek részt kell vennie a természet körforgásában. Kisütött a Nap, az éltető energia. Lassan rügyeznek a fák, elkezdték reggeli csivitelésüket a madarak, azaz ébredezik a természet. Az emberekben is felbukkan egyfajta plusz energia, mely a téli fáradság, levertség végét jelentheti. Az ember azonban buta lény, nem mindig fedezi fel, hogy ő is a természet szülötte. Igen gyakran nem ébred fel téli álmából, továbbra is magába fordul, motyog egy kicsit, és legszívesebben aludna tovább, csak mások ne zavarják. Szerencsére sokan a „mások” közül tudják, mit jelent az, ha a tavasz első meleg napsugara felragyog, és lágyan, szinte forrón simogatja arcukat. Ekkor önként mosolyra húzódik a szájuk, felpezsdül a vérük. Akik meg tovább alszanak, azok vagy felpattanva „ágyukból” velük tartanak, vagy mogorván magukra húzzák téli köntösüket és elvonulnak.

Azonban mindez csak érzelem. Egy fajta különleges biokémiai reakció, melyet az állatvilágban egyedülállóként az ember fejlesztett ki. Mosolyogni, vagy morcogni… Az ösztönök utáni lépés, mely állítólag kiemel minket a Föld többi élőlénye közül. E két dolog úgy áldja, vagy sújtja az emberiséget, ahogy a Nap ragyog, vagy elbújik egy felhő mögött. Törvényesen, úgy, ahogy annak lennie kell.

Azonban kérdés, hogy Nap vajon tud-e mosolyogni? Számos gyermekrajzon ez szerepel. És őket még nem a mi érzelmeink, szabályaink irányítják, hanem erősen ösztönlények (mely olykor jó, olykor rossz), azaz a természet fiai, lányai. Tehát nagy valószínűséggel igazuk lehet. Butaság…? És ha igen, akkor mi van…?

Mosolyogjunk hát mi is, köszöntsük így, gyermekként a tavaszt! Azonban, ha nehezünkre esik, hát nőjünk fel, vonuljunk félre. De ekkor ne csodálkozzunk, ha számos mosolygó ember bután néz ránk!