Chrysse

Chrysse                      Egy jó este

6 perc és hajnali fél négy, és te lassan nem tudod, mit is kezdj magaddal.

Jó hogy összejött a kis társaság, és mindenki veled örül, de te mégis úgy érzed nem vagy idevaló, jobban mondva nem vagy életrevaló.

A barátok, ha lehet is őket annak nevezni, bár tényleg csak kevesen vannak, nem is értik mi folyik itt, inkább mindenki csak szeretne kikapcsolni és lazítani egy hosszú nap és hét után. De minek is?

Mindig van egy következő nehéz nap vagy hét.

5 perc és hajnali fél négy.

Azon tűnődsz, mit is csinálj magaddal.

Nem értesz semmit és nem tudod, ha mondanak is valamit azt értsd e, amit ők gondolnak.

4 perc és hajnali fél négy.

Mikor lesz már reggel?  És mi lesz, ha egyszer csak reggel lesz? Semmi. Mindent megy a maga útján, úgy ahogyan eddig is.

Mindenki éli a maga kis életét, és nem foglalkozik azzal, hogy mi történik a világban odakint.

Minek is tenné, hiszen vele sem foglalkozik senki, és itt a senkin van a hangsúly.

3 perc és hajnali fél négy.

Egyre inkább érzem azt, hogy valamiféle kimondhatatlan fáradság jön rám, és nem tudok szabadulni tőle, bár nem is biztos, hogy szeretnék.

Néha olyan jó lenne csak úgy lenni és nem foglalkozni semmivel, és senkivel.

2 perc és hajnali fél négy.

Lassan ketyegnek a másodpercek, fájdalmasan lassan.

1 perc és hajnali fél négy

Különben is ki akar örökké élni, hisz annak semmi értelme nincsen, mert akkor kik maradnak meg nekünk?

És az esetleges meg maradottakkal mi lesz, vajon ők akarják ezt az egészet?

Nem tudom, és nem is akarom tudni.

Végre, végre, végre

Hajnali fél négy van. Tudod, nem érzek mást, csak azt, hogy ez egy MÁS nap.

Boldogabb? Vagy csak egyszerűen jobb?

Azt hiszem, Mindegy is talán.

Nem tudom, és nem is akarom tudni.

Ewet:

Az idő telik. Erre nincs mit tenni, hiszen múlik. Ez a dolga, a mi feladatunk, hogy ezt valamilyen úton, s módon felejtsük. Akár pillanatokkal, akár órákkal, akár egy élettel. Lényeg, hogy legyen mire emlékeznünk, s legyünk büszkék arra, amit tettünk, amit csináltunk. Akármi is ez, ha utódainknak büszkén mutatjuk, valójában mi is ez: egy, vagy több éjszakás kaland, egy, vagy több „szerelem”, tapasztalatok, szeretet és játék. Igen, JÁTÉK. Ugyanis az élet nem más, mint egy „gamma”: nyomjuk, és valaki előbb. valaki utóbb jön arra rá, hogy mit is nyert, vagy vesztett.

Az a célom, elsősorban az emberekben az a fajta nyereség jöjjön ki, hogy relatíve „mindenkinek” jó legyen: Jól érezze magát az, aki eljött erre a 4 napos bulira, jó legyen annak, aki csak a tücc-tücc zenét bírja ez alatt az idő alatt, és jó legyen mindenki másnak ez alatt az idő alatt.

Igen, naív vagyok. De szeretem ezt az állapotot, egészen addig, amíg másoknak jót nem teszek. Ha ez megtörtént, nincs többre szükségem: alkoholra, kajára, társaságra, barát(nő)re.

Hogy miért? Mert megvan az életcélom: Mindenkinek legyen jó ott, ahol én hosszú távon jól érzem magam…

És ez megvan. Ez történik, immár több,  mint 31 éve. A többieket meg sajnálom…