Chrysse

Kicsit sok

Ma valahogy, minden kicsit sok, nagyon is.

Valahogy úgy érzem, hogy nem szeretnék semmit, senkit, kifejezetten befelé fordulós a dolog.

Az igazság az, hogy az ember hiába kapálózik, lássuk be, nagyon jó érzés az, hogy vannak barátok és ismerősök körülöttünk, akik az ilyen „kishalál” szindrómákon átsegítnek.

Meglátásom szerint, kellenek a „kishalál szindrómák”, mert ettől jutunk előrébb, és ettől válunk erőssé, akár mennyire is nem akarjuk.

Az élet kőkeményen megtanít sok mindenre, és tipikusan úgy, hogy nem kéred, akkor is megkapod, csak, hogy örülj.

Aggódó típus vagyok, igen, de csak a törődés miatt.

Ha nem törődöm, akkor nem is aggódom. 

Szeretek szeretni és törődni, és tulajdonképpen ezt várom el a barátaimtól is, akik ezt jól tudják. Szerintem néha kicsit ijesztően ismernek már.

Tudják, mivel lehet megnyugtatni, vagy megnevettetni, akár életkém legsötétebb óráiban is.

És akkor, még van Ő.

Mostmár tudom így hívni (ami nem félreértendő, majd ha lesz, szólok), de nincs még minden részlet a helyén.

Majd lesz, és örülök, hogy van időm, és lehetőségem ezt kivárni.

Érdekel, hogy milyen, miről mit gondol, és mi a véleménye. A vágyai, álmai, és célkitűzései.

Mit ad, és nem ad fel, szóval nagyon sok minden.

Rengeteg miért kérdés van bennem, és hajthatatlan vagyok válasz ügyben.

De egy biztos, előbb vagy utóbb, mindenkitől begyűjtök minden választ a miértjeimre.

Ewet:

Hulla vagyok. Ma nincs kedvem semmihez, de ez elsősorban a fáradságomnak köszönhető. Lehet, hogy e miatt páran szívnak most, de nem tudok mit csinálni. Lehet, hogy ez az a bizonyos „kishalál” állapot?

Hát ne legyen az! Gyűlölöm a természetet e miatt a megnyilvánulása miatt, de beletörődöm, hiszen élek. És élet nincs halál nélkül. Szóval mindegy, hogy kicsi, vagy nagy, gyűlölöm.

Rengeteget törődök mással, másokkal. Nem, ez nem aggodalom, ez inkább egy fajta embertársi dolog. Persze, ha hulla vagyok, akkor ez nehezen megy. Remélem, megértik azok, akik számítanak rám, még ilyenkor is.

Azonban ezt a törődést túlzásba viszem, és nehezen tudom azt felfogni, hogy korlátolt a „hatalmam”. Mint amikor az embernek van 1 liter vize. Ha csak egy kis kancsóba akarja tölteni, akkor magasra fut benne a víz, de ha hatalmas felületet akar lefedni, bizony alig lesz pár milliméter a vastagsága. És akkor még el is folyik, lecsurog az asztalról. Szóval nem egyszer ilyenbe futottam bele, hogy volt egy szép, vékony kancsóm, melyben szinte méternyi magas vízoszlopot tölthettem volna bele, e helyett a vizet inkább az asztalra öntöttem, hogy mindenki kapjon belőle. Persze a kancsót meg időközben más töltötte meg.

Szkeptikus vagyok, így én is keresem a miérteket. Azonban néhány dologra nem találom meg a választ, főleg azokra, melyeket én teszek, cselekszek (pl. a fenti dolog). Mindig azt a választ kapom, hogy egyszerűen ilyen vagyok.

De miért…?