Chrysse

Chrysse                       Broken Wings

Take, this broken wings, and learn the fly again, learn to leave so free!!!!!

When we here, the voice is sing

Nem is tudod, milyen ez az érzés.

Amikor, szíved szerint a világ végén beülnél egy gomba alá egy esős napon, és csak sírnál, és olyan jó lenne, mert ugye esőben senki nem sétál (tisztelet a kivételnek) a világ végén gombák közt.

Amikor, azt érzed, hogy a mellkasod kettéhasad, de nem tudod, hogy mi fáj jobban, a lelked, vagy a szíved, vagy a letört szárnyaid?

Nem is fogsz rájönni, mert, nincs aki, segítsen, vagy meghallgasson.

Ilyenkor, valahogy senki nincs, aki rá tudna vezetni, hogy nem benned van feltétlen a hiba, és hogy a világ sem olyan szép, mint ahogyan azt te hiszed.

Naív vagy? Nagyon! Bár inkább jóhiszemű, amit ki is használnak, de még mindig nem fogod fel, és nem is fogod felfogni. Így születtél, ez benned van és a legszebb, hogy a pofonok ellenére sem vagy hajlandó változni ilyen téren. Mert minek is? Semminek. Nem éri meg. Miért ne legyél önmagad? Főleg, ha az akarsz lenni? És minek is foglalkoznál a sok „jóakaróval”?

Nehéz. Nagyon is.

Néha nagyon eleged van, és a tehetetlenség az, ami felemészt. Igen. A tehetetlenség!

Tehetetlen vagy a letört szárnyaiddal, a megtört szíveddel, a fájó lelkeddel, és ami a legfontosabb, hogy tehetetlen vagy az elveszett bizalmaddal!

Márpedig bizalom nélkül élni, nem jó, és nem is könnyű, lássuk csak be szépen végre.

Megpróbálni meg lehet, sőt meg is kell, de úgysem fog menni.

Lehet azt mondani, hogy ez nem így van, de ha magadba nézel, bizony rá kell, ébredj, hogy sokkal jobban igazam van, mint sem te azt gondoltad.

Ez egy adok, kapok játék lenne, és ha tőled elveszik azt, ami nem az övék, akkor részedre vége a játéknak.

Amikor, ebbe belefutsz, jobban mondva belekényszerítenek, mert nem te választasz, akkor nem tehetsz mást, mint azt, hogy felállsz a levert térdeidről, megtisztítod, és bekötöd őket, és sziszegve a sajgó sebektől, megindulsz.

Ha lehet, homlok egyenest az ellenkező irányba, mint ahonnan jöttél, kínosan ügyelve arra, hogy ne veszítsd el önmagad, és mindent, ami számodra érték és fontos volt eddig.

Fájni fog, hidd el. Nagyon is. Kínok közt fogsz rájönni, a teljesen nyilvánvaló dolgokra és összefüggésekre.

Kiborulsz? Halálosan. Olyan nagyon, hogy elgondolkodsz magán a tényen, hogy kihívd egy meccsre a halált, hátha ő győz, csak legyen már vége.

És amikor jön, és elfogadja a kihívást, te mész és úgy teszel, mint aki játszik, de a vesztés tényére utazol. És vesztesz!!!! Hisz ezt akarod. Nagyon!!!!

Akkor jelenik meg az az angyal, aki eddig is ott volt veled, de csak nézni tudta, hogy-hogy rohansz a vesztedbe, és amikor odaértél, a szakadék szélén megfogott és visszahúzott.

Azt mondta, hogy nem ez a te végzeted, még nem, nem így, és nem itt.

Innen meg nem emlékszel semmire, és senkire arról a bizonyos meccsről.

Egyszer csak egy szép napon, amikor eláll az eső, te kisírtad magad, és összevakartad magad a romhalmazod tetejéről, bekötötted a vérző-sajgó szíved, és a törött szárnyad, veszel egy jó mély levegőt, ami kiszorítja majd a fájdalmat a lelkedből, így ez által a mellkasodból, megrázod magad, és újra megtanulsz szépen járni. Lépésről lépésre. Majd futni.

Meglásd, milyen jó lesz újra a széllel, és azokkal futni, akik olyannak szeretnek amilyen vagy.

Ők lesznek azok, akiket BARÁTNAK hívsz majd. Akik nem eltörik a szárnyaid, hanem megtanítanak majd újra repülni, és akik majd veled örülnek, és repülnek, ha neked újra sikerül.

Ewet:

Az ember szeret egy fajta gyönyörű szép álomvilágban élni, főleg akkor, ha a valós világban valamilyen módon hatalmas csalódás éri. Ez az álomvilág lehet egy mese kiragadott része, vallás által megalkotott életképek, vagy akár egy számítógépes játék világa. Kinek milyen a természete, neveltetése, ahhoz fordul álmaiban, elkeseredettségében. Persze előfordulhat, hogy észre sem veszi, hogy immár ott él, nem a valós (?) világban.

Mi lehet az oka, hogy valaki hátat fordít dolgoknak? Mi okozhatja ezt a fajta elkeseredettséget? Szinte mindenkinél ez a dolog a tehetetlenség. Számtalanszor előfordult már, hogy tehetetlenségemben ordítani tudnék.

A legnagyobb ilyen eset dédnagymamámmal történt meg: 90 éves koráig teljesen makk egészségesnek számított, azonban testileg egyre inkább kezdte feladni a harcot. Nem betegeskedett, azonban egészséges elméjét teste hanyatlása gátolta szabadságában. Lánya (nagymamám, aki 70 éves volt akkor) már nehezen tudta ellátni. Három évvel később elméje is kezdett hanyatlani: látszólag egyre kevésbé figyelt a külvilágra, csak nézett maga elé, és egyre többször bezárkózott. Ezért a családom úgy határozott (elsősorban lánya egészsége miatt), hogy beadjuk egy idősek otthonába. Én csak egyszer tudtam meglátogatni, nagycsaláddal mentünk (nagynénémék, unokatestvérek stb.), ám figyelmeztettek, hogy sajnos már nincs magánál. Ez azt jelentette, hogy ült az ágyán, nem igazán fogta fel, mi történik. Mi körbevettük, köszöntünk neki, beszéltek hozzájuk (belőlem egyszerűen egy szó sem jött ki…), adtunk neki csokit, no meg persze az ápolókat is elhalmoztuk. Én meg leültem mellé, mint egy zsák krumpli, és elkezdtem magam elé nézni – ilyenek leszünk…? És ekkor megtörtént az, amit életemben soha nem fogok elfelejteni: hirtelen átölelt, és ezt suttogta fülembe: „Látod, Zoltánkám, hova kerültem…?”

Szóval itt egy pillanatra megállt a szívem. És továbbra sem tudtam egy árva szót sem szólni, ültem magam előtt és szótlanul, némán, de teli torokból üvöltöttem. Üvöltöttem tehetetlenségemben, üvöltöttem magamban egész úton hazafelé és még ki tudja meddig…

Ekkor láttam őt utoljára. Rátért arra az útra, ami gusztustalanul, ordenáré módon, de akkor is: mindenkinek a legjobb.

Hát csak ilyen módon lehet megoldani a tehetetlenséget? Igen. Ahhoz, hogy az ember az általa megszokott környezetét, életvitelét ne változtassa meg gyökerestül, azaz a SZABADSÁGÁT ne veszítse el, igen, csak ez a módszer van. De akkor mi van a másik szabadságával…?

De az élet megy tovább. Megrázkódunk, lenyaljuk vérző sebeinket, és akiknek szüksége van, annak segítünk, hogy együtt tudjunk repülni – a World of Warcraft világában, egy sárkány hátán.