Chrysse

Nő lévén, nagyon sokat gondolkodtam ezen a szokásos kérdésen, hogy a női nem, valóban nem-e, vagy csak egy jól vetített igen.

Hogy, őszinte legyek, én magam sem tudom eldönteni, mert nagy ritkán ugyan, de, akkor kőkeményen NEM-et jelent.

Csak hát, azok a szegény pasik, hogyan döntsék el, hogy ez mikor igen, és mikor nem az?

Útmutató, na hát az nincs. Ez a női lélek rejtelme marad, még nekünk nőknek is nyugi.

Pedig érdekes a felvetés, hiszen ugyan mindenki magából indulva ki, én eltöprengtem, hogy miért van ez, vagy mikor is mondjuk.

Szerintem így belegondolva, sok mindentől függ. A szituációtól, hogy kinek, és mire mondunk nemet.

Ha valaki szimpatikus, és még a fantáziánk is meglódul, akkor az a nem, tuti, hogy nem igazi nem, csak kéretés. Hogy derül ez ki? Figyeljétek az apró jeleket. Sok van belőlük, hű de mennyi. Ha tudnátok. Az, azt jelentené, hogy figyeltek J

De mivel nem figyeltek, így nem is látjátok azt a sok kis apró intő jelet, amik ugyan ott vannak, de kérdem én minek is?

Szóval, tegyük fel a következő szituációt.

Adott ugyebár egy nőstény nemű egyed, és egy hím nemű egyed.

Kerülgetik egymást, mint a forró kását, de lépni vagy nem mer egyik sem, vagy a nőstény rossz jeleket küld, vagy a kan nem figyel a jelekre.

Ilyenkor szokott az a szituáció bejönni, hogy a nőstény közérthetően jelez a hímnek, aki természetesen elsiklik e felett, de ha végre felfogja, akkor meg áll bambán, hogy mit is csináljak.

Na ugye, ebbe az esetben a nem az NEM. Már csak azért is.

Ha veszi a hím a jeleket, és lép, akkor jön az a fajta cicázás, hogy neeeeeeeeem, ami viszont IGEN, csak, hát ugye nem adjuk ám magunkat olyan könnyedén J

Ha meg már kellőképpen fel húztuk a kanokat, akkor engedünk kicsit a pórázon, és élvezzük, (mert lássuk be, hogy igen) a csaholást, és a nyálcsorgatást.

Erre megy ki az egész. Ugyebár! És milyen jó is látni ezt.

Aztán, amikor végre elengeded azt a pórázt, akkor olyan nagyon jó, ahogy a nyakadba „lihegnek”, és bújnak, és olyan nagyon akarnak, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okoz nekik.

Lássuk be hölgyeim, imádjuk kínozni a pasikat, a legvégsőkig. Naná, hát, hogy a fenébe ne.

Ez a lényeg. Ilyenkor érezzük, hogy létezünk, mert valaki csahol értünk.

Egy szó, mint száz, végül is igen az a nem?

Hát uraim, a megfejtéseket várom ugyanitt