Chrysse

Mit is?

Az teljesen mindegy, a lényeg az, hogy beszéljünk róla.

Fontos a kommunikáció, talán a legfontosabb a világon, mert hiszen az információra szüksége van mindenkinek, szóljon az jó és szép dolgokról, vagy éppen katasztrófákról.

A mai világban, amikor már ilyen nagyon kinyílt a világ az internetnek köszönhetően, végre az emberek kezdenek információ éhesek lenni. A bajom csak az, hogy nem úgy kommunikálnak egymással, ahogy kéne.

Tehát nem egy szobában ülve kéne, a monitort lesve, és gombokat nyomkodva, hanem igenis kint a szabadban, és egymás szemét és arcát látva.

Nem is értem néha, hogy-hogy nem fog kihalni ez a bolygó így. Bár, mint tudhatjuk, vannak ismerkedő oldalak, ahol az emberek megbeszélik (és ismételten nem személyesen, hanem egy szobában ülve), hogy ki milyen, mit szeret, mit nem szeret, milyen is valójában, ahelyett, hogy vennék a fáradságot, és azon a régi hagyományos módon megismernék egymást.

De erről ennyit.

Szóval a kommunikáció alapvető lényege a SZEMÉLYES kontaktus.

Ha tetszik, ha nem.

Sokkal jobb, még ha csak néha is, de kiszakadni az e-mailok, faxok, és sms-ek világából, leülni a haverokkal (akár egy sörözőben, akár egy kávézóban) és egy jót beszélgetni.

Még egyszer elmondom, BESZÉLGETNI!!!!

Együtt nevetni, eltöprengeni és elvitázni, olyan okfejtéseken, amik a saját gondolatainkat, és saját érzéseinket tartalmazzák, vagy esetleg együtt sírni.

Lassan el is felejted, hogy milyenek a barátaid, a környezeted.

Lép ki az ajtódon, és mint a neten, kezdj el jönni, menni, mint amikor szörfölsz, és ismerd meg a különböző „weblapokat”. Hidd el, itt kint is érdekes és színes a világ, nem csak odabent. Sok dolog történik, nem értem, miért hagynád ki az életedből, ha nem muszáj, hiszen ÉLSZ, még ha elsőre neked sem teljesen egyértelmű. Sőt, itt a levegő is jobb.

Ne csak a monitorlesés töltse ki az idődet, hiába mondod, hogy ott is kommunikálsz, mert ez nem így van, csak te hiszed ezt.

A kommunikáció összetett dolog, beletartozik a verbális rész, a testbeszéd, de főleg egy szempár, akihez éppen beszélsz, és arra figyel, amit te mondasz.

Emlékszel még milyen volt az idei tél, vagy tavasz?

Mekkora hóembert épített a szomszédban a kisfiú? Milyenek voltak a virágok, és a fák? Milyen volt kicsinek az-az édes kiscica, akit barátod kapott ajándékba?

Nem? Nem is emlékszel, hogy kapott cicát?

Nem is értem miért lehet ez, de komolyan.

Próbáld ki, nem fogod megbánni, ha kommunikálsz hús-vér élő egyedekkel.

De ha azt választod, hogy bezanzulsz, ám legyen.

Ám, ha meggondolod magad, mi IDEKINT várunk TÉGED nagy-nagy szeretettel.