Chrysse

Gondoltam, megírom életem egy nagy „szerelmének” a történetét, hátha nem én vagyok az egyetlen elmeroggyant ebben a témában, és lesz, még aki magára ismer ebben a csodálatos kapcsolatban.

Történt egyszer egy szép napon, hogy elért egy illat, ami elég érdekes volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésemet, és elkezdjek utána járni, hogy mi is ez.

Miután felfedeztem, hogy honnan jött az illat, gondoltam, megkóstolom, de akkor valahogy nem alakult ki ez a frenetikus vonzalom kettőnk között, ami a mai nap már megvan, és amíg élek, biztos, hogy meg is marad.

Fura volt az íz, összességében is, nem csak részleteiben, és nem nagyon értettem, hogy mások, miért is isszák ezt a löttyöt ekkora elánnal, és ilyen változatosan. Nekem egy ideig mind egyforma íz, és illat volt.

Aztán egy szép napon azon kaptam magam, hogy mérhetetlenül elfáradtam köszönhetően az állandó munkának (és ez valóban napi 24 órás munkát jelent), és egy nagyon kedves aktuális kollégám, azt mondta, hogy menjünk el, és igyunk egy jó (?) kávét. Bár nem volt meg a kettőnk közti vonzalom (mármint a kávéval, és nem a kollégával), gondoltam miért is ne, hisz olyan nagyon nem árthat, ha mindenki issza.

És ekkor, megtörtént a csoda!!!!

Megkaptam, az éppen frissen lefőzött, illatos kávémat, mézzel, és tejjel beízesítve, és igen, akkor kimondtam a boldogító „igent”.

Elmondhatatlanul nagyon jól esett a fáradt kis lelkemnek, és tulajdonképpen megmagyarázhatatlan módon a testemnek is, ahogyan felmelegítette, és átjárta, a mézes kávé illata, és aromája.

Valahogy, akkor tört meg a jég, ahogyan éreztem, hogy új erővel tölt fel, és, hogy ilyen jól még nem esett semmi, amit ittam, pedig ez csak egy kávé volt. (gondoltam én)

Na, én ekkor lettem „szerelmes”, ami azóta is tart, törhetetlenül.

Teljesen mindegy azóta, hogy hideg, vagy meleg, mézes, vagy sima, alkoholos, vagy mentes, mindegy, csak kávé legyen, és tartson ki egész nap.

Azóta élvezem, ahogyan változik az íze, az illata, és a hőmérséklete.

Mert sok van neki ám, hú, de még mennyi.

Nem is lehet felsorolni, pontosan mennyi, de mennyi arca van. Olyan, mint egy jó szerető.

Pontosan olyan, ott és akkor, úgy ahogyan kell. Se több, se kevesebb.

Nem tudom, hogy mi az, ami lángra lobbantotta szenvedélyem, és nem tudom, hogy mi tart fogva azóta is, de nincs az a pénz, amiért lemondanék erről az intim kis kapcsolatról.

Eddig ez az egyik legjobb kapcsolat, ami történt velem az életben, és azóta is hűek vagyunk egymáshoz.

Nem kérünk számon a másikon semmit, nem verjük egymás fejéhez a problémáinkat, nincs féltékenykedés és veszekedés, mindig ott vagyunk egymásnak, bármi is történjen.

Remélem, ez így is marad, mert ha létezik igaz „szerelem”, akkor ez pontosan az.

Kell ennél több?

Megyek is, és iszom egy JÓ kávét.